/18 éven aluliaknak nem ajámljuk!/

Szikrázva sütött a nap mikor Inu és Kago a folyóparton sétáltak. Inu
már elfelejtette Kikyout és azt a szörnyű érzést amit akkor érzett mikor
Kikyout megölte Naraku. Most csak arra tudott gondolni, hogy megvédje
szerelmét, Kagomét.
-Te, Inuyasha! Mikor is érünk vissza a faluba? Nekem készülnöm kell, már
megint dolgozatot irunk és én nem tudok semmit! A könyveimet viszont
ott felejtettem Kaede anyónál!
-Mondtam már! Ma nem érünk vissza. Szabad ég alatt kell aludnod!
-Inuyasha! Remélem csak tévedek, de nem ma van az újhold
éjszakája?
-De! Remélem nem hiszed azt, hogy halandóként nem tudlak megvédeni!
- Ah! Dehogy is!
-Akkor jó! Van itt a közelben egy biztonságos barlang. Behúzódhatunk
oda, míg felkel a nap!
-O.K!
Inu es Kago nyugodtan haldtak tovább a víz hűs partján. Hirtelen
azonban Inu valami furcsa neszt hallott az egyik közeli bokorból. Kagome
megszólalt:
-Ékkővek közelednek! Nagyon gyors!
-Akkor ez az az átkozott ordas!
-Szervusz Kagomém! -kiáltotta messziről Kouga!
-Te mit keresel itt?! -Ordította Inuyasha!
-Szevassz kutyuli! Remélem vigyáztál az én Kagomémra!
-Ne érj hozzá te bolhafészek!
-Mi van kutyuli! Meg akarsz válni a fejedtől?!
-Fiúk! Fiúk! Haggyátok abba! Kouga, még sokáig maradsz?
-Igen, hiszen valakinek meg kell védeni ezen az éjjelen, mikor a korcs halandó lesz!
-Azt akarod mondani, hogy nem tudom megvédeni Kagomét!
-O.........Pontosan!
-Most meghalsz ordas!
-Inuyasha! Osuwari! -ordította Kagome!
Már a nap lemenőben volt mikor a három fiatal a barlanghoz ért.
-Szóval ez az a híres barlang? -kérdezte Kagome.
-Ez! De az ordasnak semmi keresnivalója bent!
-Ne is álmodj arról kutyuli, hogy kettesben hagylak az asszonyommal!
-Már bocs Kouga de én nem vagyok az asszonyod! Én ugyan is nem
vagyok senkinek sem az asszonya!
De...Ka...Kagome -makogta Inu. Te az én... én asszonyom vagy!
-Na jó én az Inu "asszonya "vagyok. Csak tudnám, hogy mit értetek azon,
hogy asszonya?! Ha azt, hogy kit szeretek akkor...akkor tudjátok kit. Ha
meg arról, hogy kinek a tulajdona vagyok, akkor megmondom:
SENKINEk -ordította!
-Ok! Értjük -makogta a két fiú egyszerre.
-Mindketten bejöhettek a barlangba, de aki valami disznóságot akar
csinálni, azt szétlövöm!
-Úgy is az én asszonyom leszel ma! -gondolta a farkas!
-Ma velem leszel kedvesem! -gondlta Inu.
Bementek a barlangaba. Bent kellemes meleg volt. Kagome lepakolt és
kivett két hálózsákot a táskájából. A fiúk mikor meglátták, hogy csak
kettő van nagyon meglepődtek.
-Tudjátok csak két hálózsák van, mivel csak két személyre volt tervezve
a "kirándulás", de ha akarjátok kizibzározzuk őket és összekötjük, úgy
hárman is nyugodtan elférünk alatta.
-O.K! De én alszom Kagome mellett. -jelentette ki Kouga.
-Arról ne is álmodj kis farkas, ugyanis a kedvesem...
-Mit is mondtál Inu...yasha az előbb? -kérdezte a lány megilletődve.
Mármint én csak azt mondtam, hogy -de ekkor valami fura dolog történt, a
nap  eltűnt az égen és ebben a pillanatban Inu átváltozott -a Kedvesem,
a szerelmem mellett akarok maradni.
-Inuyasha...Ilyet még soha nem mondtál! -súgta a lány elérzekenyülve.
-Oh-oh-oh! -zavarta meg a pillanatot Kouga. Kagome közepen fog aludni
és mi ketten a két szélen kutyuli, akarom mondani Inu. De
figyelmeztetlek, ha észreveszem, hogy hozzáérsz az én Kagomémhoz
akkor véged!
-Kis farkas ezt inkább én mondhatom! Ha meghallom, hogy közeledsz a
szerelmemhez akkor ne várd a percet míg visszaváltozom, mert
felnyársallak!
-Fiúk! Haggyátok már abba! Ez olyan gyerekes! Különben is minek néztek
engem?!
-Én egy gyönyörű ében hajú lánynak nézlek, aki mindig megdobogtatja a
szivem, ha rá pillantok!
-Kösz a bókot Kouga!
-Meg ne próbálj közeledni hozza farkas! -morogta a bajsza alól Inu...
-Egy-null! -gondolta Kouga.
A három fiatal lefeküdt és közben arra gondolt, hogy mivel tudná megtörni
ezt a kényelmetlen csendet. Végül is senkiek nem jutott eszébe semmi,
így inkább az alvást színlelték. Kougának felállt a hátán a szőr, mert érzte
Kagome testenek melegét. Alig tudta tűrtőztetni magát, hogy ne ölelje
magához a szépséges lányt.
Inuyasha arra gondolt, hogy mennyivel jobb lenne, ha az átkozott farkas
nem lenne ott.
  Kagome csak arra tudott gondolni, hogy milyen csodálatos dolog, ha az
ember azzal lehet, akit igazán szeret. Közben fel sem tünt neki, hogy
Inuyashához bújt. Inuyasha nem bírta visszafogni magát és
megcsókolta Kagomét. A lány viszonozta a csókot, eszebe sem jutott,
 hogy még van mellette egy fiú, aki szintén szereti őt. Inu és Kago heves
csókolózásba kezdtek, nem törödve azzal, hogy ezzel megbántják Kouga
érzéseit. Kouga érezte, hogy felesleges harmadik, ezért csendben
kilopodzott és leült a barlang szájához. Arra godolt, hogy egyszer eljön
annak is a napja mikor Inu fog így kilopózni, miközben ő szerelmesen
ölelkezik Kagoméval, eszébe sem jutott, hogy Inu és Kago talán tényleg
szerethetik egymást.
  Inu és Kago között már nem volt semmi, se ruha se levegő. Bent csak
úgy izzót a levegő a felszabadult érzelmektől.
Inu végig csókolta Kago testét végig tapogatva a lány csodás idomait,
melyek elkápráztatták a fiút szépségükkel. Kagome érzte, hogy Inuyasha
belehatol, de nem foglalkozott a fájdalommal, inkább élvezte Inuyasha
ütemes és óvatos mozgását. Inu hamarabb elélvezte a lányt. Kagome
érzezte, ahogy a belsejében szétcsapódtak a meleg test nedvek. Már ő
is följutott a csúcsra. A  fiatalok még sokáig simogatták egymás testét,
 mert nem bírtak betelni egymás szépségével. Mindketten fénylettek a
sötétben a testükön csorgadozó víztől. Nagyon tetszett nekik az érzés
amit egymásnak okoztak, de csöndben voltak, nem akarták még jobban
megsérteni a kint ücsörgő farkas tiszta érzéseit, melyeket Kagome iránt
érzett.
  Kouga tisztában volt azzal, hogy Inu és Kago szeretik egymást, de ez
cseppet sem változtatott érzésein, sőt, inkább tiszteletben tartotta a két
fiatal kölcsönös szerelmét.
  Már virradt mikor Kouga visszament a barlangba. Mikor beért,
megpillantotta a két fiatalt mesztelenül egymásba ölelkezve. Fájt neki,
de nem mutatta, nem akarta, hogy érzelgősnek, vagy gyengének tartsák,
ezért nyugodt hangon megszólalt:
-Ébresztő lusta népség! Mindjárt a hasatokra süt a nap!
-Kouga!...Ne haragudj, nem akartunk megbántani, de nem tudtunk
uralkodni magunkon...
-Ne mentegetőz szerelmem. Tudom, hogy szeretitek egymást, de ez nem
változtat az én érzeseimen. Én örökké szeretni foglak.
-Ne haragudj Kouga, de én is szeretem Kagomet, úgyhogy semmiképp
nem fogom engedni, hogy közel kerülj hozzá!
-In...Yasha!
Ekkor megvilágította az eget a nap arany sugara és Inuyasha vissza
változtt félszellemmé. Emlékezett arra, hogy miket mondott, de a szellem
énje megkövetelte, hogy valahogy kimentse magat az érzelgős dumából.
-Szóval én csak azt akartam mondani, hogy tartsd magad távol
Kagométól, mert ő az én asszonyom!
-Inuyasha!....Fekszik!
-Ha-ha -ha! Így jár a nagyszájú blöki! Emlékezz vissza! Kagome senkinek
sem a tulajdona!
-Köszönöm szépen Kouga! Ideje lenne, hogy te is felfogd Inuyasha!
-Én azzal azt akartam mondani, hogy te vagy az igaz szerelmem és nem
hagyhatom, hogy egy nyavajas farkas körüljárjon téged! Úr Isten! Miket
beszélek!!!!!!!!!!
-Nem is vagy te olyan bunkó, kutyuli, vagy mégis?! -mondta cinikusan
Kouga.